Mielőtt kinyílt volna a szobájának ajtaja, Jan megállt. Egy ismerős érzés kerítette hatalmába. Olyan volt, mintha egyik családtagja tanácstalan lenne és nem tudná mi tévő legyen. Nem gondolkodott sokat, egyszerűen csak sarkon fordult és a lépcsők felé vette az irányt.
Lassan lépkedett fokról-fokra és kíváncsian engedett egyre jobban felül kerekedő ösztöneiknek is. Ahogy leért, rögtön a konyhába ment. Nem hitt a szemének. A fiú idegesen mászkált fel alá, néha a könnyeivel küszködött és időnként halkan rácsapott az asztalra.
Odament a neki háttal álló sráchoz és a vállára tette a kezét. - Mi a baj?
- Noona. - fordult felé és azonnal a karjaiba vonta.
- Mi történt, Baekhyun? - kérdezte aggódva.
- Nem tudom. - suttogta. - Annyira zavaros ez az egész.
Jan lazított az ölelésen és egyik kezével a fiú könnyeit törölgette. - Nekem elmondhatod.
- Úgy érzem megbolondulok, ha nem lehetek a közeledben. - csúszott ki a száján végül.
Jan egyáltalán nem volt türelmetlen, sőt... mintha megkönnyebbült volna és a simogatásai is egyre gyengédebbek voltak.
- Én is így érzek. - mondta alig hallhatóan, miközben lehunyta a szemeit.
Érezte, ahogy a fiú finoman megragadja az állát és felemeli, majd amikor kinyitotta a szemeit, közelebb hajolt és gyengéden összeérintette a szájukat. Nem értette mi történik, de cseppet sem habozott és hagyta, hogy Baekhyun azt tegyen, amit csak akar.
Lassan szívta be ajkait és igyekezett vele tartani a tempót, végig ügyelve arra, nehogy elveszítse a fejét, de már túl késő volt. A fiú egyre szenvedélyesebben tapadt ajkaira, közben pedig a szemben lévő pulthoz hátráltak és felültette őt rá.
- Menjünk... fel... - suttogta a lány két csók között.
A fiú nem teketóriázott... ölébe kapta és egymást csókolva indultak fel az emeletre. Ahogy felértek a lépcsőn, letette őt és úgy folytatták útjukat a fiúnak kijelölt szobájába. Épp az ő szobája előtt mentek el, amikor Suho kinyitotta az ajtót, Baekhyun pedig se szó se beszéd megragadta és vonszolta magával.
Nem telt bele sok idő és amint Baek szobájának ajtaja bezáródott a két fiú azonnal neki esett. Teljesen elvették az eszét és egyáltalán nem gondolt már a másik három srácra, akik rá vártak pár szobával odébb. Hagyta, hogy az ágyhoz vezessék és lefektessék az ágyra.
Egyikük ajkaira tapadt, a másik felhúzta a felsőjét, kiszabadította melleit melltartója rabságából és nyelvével körözött először a balon, majd utána jobbon. Úgy bújtatták ki a ruháiból, hogy észre sem vette. Arra eszmélt, hogy mindkét srác a melleit kényezteti, miközben Baekhyun jobb keze a fenekéhez csúszik, Suho-é pedig a csiklójára és körkörös mozdulatokkal simogatja.
Beharapta alsó ajkát, hogy csendben tartsa magát, mikor a fiatalabb egyik ujjával tágítani kezdte, az idősebb pedig rögtön két ujjával hatolt belé. Hátravetette a fejét és tüdejében rekedt a levegő, mikor egyszerre mozgatták benne ujjaikat.
Egy idő után mindkét fiú ujjai elhagyták, pontosan azelőtt, mielőtt elélvezhetett volna, ő pedig elégedetlenül kezdett nyöszörögni. Nem tartott sokáig, mert Suho máris fölé kerekedett, szétnyitotta a lábait, és egyetlen mozdulattal belé hatolt, míg Baekhyun előkészítette magát.
Hiába mozgott a fiú alatt, ő nem akart megmozdulni, csak csókolta és simogatta, majd egy határozott mozdulattal fordított a helyzeten, hogy ő legyen felül. Két kar fonódott a derekára és tartotta meg szorosan, míg feszítő érzést nem érzett alfelében, amire fájdalmasan nyögött fel.
Nagy levegőt vett és addig bent is tartotta, amíg Baekhyun teljesen benne nem volt. Hiába próbálták elterelni a figyelmét, még mindig fájt, ahogy lassan mozogni kezdtek mindketten benne. A fiatalabb a nyakát és a vállát vette célba, az idősebb pedig az ajkait.
A feszítő érzés idővel kezdett átalakulni és ezt az is jelezte, hogy elégedett nyögések hagyták el a száját. Tempójuk egyre vadabbá vált, ahogy az élvezet is nőttön-nőtt és nem sok kellett, hogy Baekhyun elélvezzen, majd néhány lökésre rá Suho és Jan is, de ez nem volt elég.
Jan többet akart.... Sokkal többet... Néhány percre rá kivágódott az ajtó és belépett a három fiú.
- Nem szép dolog kihagyni minket. - szólalt meg Kris és azonnal a pihegő lányra vetette magát.
Kai csatlakozott és átvette Suho helyét, Kris pedig Baekhyun-ét. A fiatalabb háttal magára fektette, úgy hatolva belé, míg Kris szemből mászott be a lábai közé. Szinte egyszerre nyögtek fel, ahogy mozogni kezdtek.
Nem kellett sok, hogy Jan a két fiú között reszketve élvezzen el, majd újra és újra, végül már nem is számolta hányszor sikerült, mikor Kris is átlendült a határon. Kai csodával határos módon csak a közelében járt... lehet azért, mert nem tudott annyira szabadon mozogni, mindenesetre örült, hogy tovább bírja, de nem tartott sokáig, mert amint Chanyeol rámászott az ágyra, tagja akaratlanul is rángatózni kezdett a lányban, ez pedig csak egyet jelentett.
Nagyot nyögve mászott ki a lány alól. Mindannyian értetlenül rázták a fejüket, ahogy még mindig ugyanaz a csillapíthatatlan vágy égett Jan szemébe a rengeteg élvezet ellenére.
Chanyeol óvatosan közelített felé, de megtorpant, amint meglátta a lány feketén izzó szemeit. Ösztönösen cselekedett. Szenvedélyesen vette birtokba a lány száját, majd ajkaival apró csókokat hintett a nyakára és úgy haladt lejjebb egészen az ütőeréig. Néhány pillanat alatt szemfogai megnyúltak, majd gyengéden belemélyedtek a finom bőrbe, miközben belé hatolt.
Egy elégedett sikolyt kapott válaszul. Karok fonódtak a testére és szorították egyre szorosabban, ahogy a lökések erősödni kezdtek. Makkjával végig azt a bizonyos pontot érintetve hamarosan érezte, hogy Jan teste megfeszül alatta és reszketni kezd alatt, de nem hagyta abba.
Már nem is számolták hanyadszorra élveztek el mindketten, mire Chanyeol fáradtan lökött még utoljára párat, mielőtt hatalmasat nyögve erőtlenül rázuhant volna az alatta lévőre. Ahogy alaposabban megnézték, már semmi jelét nem találták annak, hogy még mindig kielégítetlen lenne a lány.
Chanyeol-nak még annyi ereje maradt, hogy kihúzódjon belőle, de nem mozdult el róla, inkább megvárta, míg mindenki elhelyezkedik kényelmesen. Kai és Baekhyun feküdt be melléjük, Suho és Kris a földön az ágy másik bal oldalához készített magának ágyneműt, de egyikük sem tudott aludni, kivéve Chanyeol-t, aki minden bizonnyal rögtön el is aludt, mikor betakaróztak.
Baekhyun és Kai is majdnem elaludtak, mikor az egyik közeli szobából hangos nyögéseket hallottak. Nem tudni hány fiú volt, annyi bizonyos volt, hogy ők is egy lányt próbáltak a csillagokig juttatni.
- Kai.... - szólította Suho.
- Hmmm? - felelt álmosan a fiú.
- Szerinted kik lehetnek a lánnyal?
- Nem tudom. - morogta.
A hangok egyre erősödtek és bármit csináltak, Kris, Kai és Suho nem tudtak aludni.
- A büdös francba! - mondta Kris. - Az egyikük Lay és a másik Chen.
- Hmmmmmmm.... jó nekik. - szólta el magát Suho.
- Csak nem irigykedsz? - heccelte Kai. - Nemrég mi is ezt csináltuk.
- Ha ennyire nem bírsz magaddal, intézd el. - ajánlott fel egy ötletet Kris.
Suho az ágyon egymáson alvó párra nézett. - Nem ébresztem fel.... majd reggel.
Nem tartott sokáig a kínos csend, mert a három hang között megjelent még egy, amit azonnal felismertek, hisz hallották már párszor.
- Ez Sehun volt? - kérdezte Kai.
- Biztos a hangokra izgult fel. - válaszolta Kris.
Halkan nevetni kezdtek, aztán csend lett a szobában. Telt az idő, de a hangok nem akartak abbamaradni. Kris álmosan ült fel és nézett körbe a szobában. Már mindenki aludt körülötte. Nem hagyta nyugodni, hogy egyikük sem tudta teljes mértékben kielégíteni a lányt, egyedül Chanyeol jött rá a titok nyitjára.
Holnap mindenféleképpen megtudja hogyan érte el, hogy mindössze néhány menet után teljesen kifáradtan feküdjön alatta. Még sosem fordult elő, hogy nem tudott kielégíteni egy nőt. Annyi bizonyos, hogy Jan nem mindennapi teremtés, aki okoz nekik még rengeteg jó pillanatot.
Ez volt az utolsó gondolata, mielőtt minden elcsendesedett a házban és kellemes csend telepedett a házra. Elégedetten sóhajtott egyet, majd kényelmesen befészkelte magát az ágyneműbe és hagyta, hogy elnyomja az álom.............
Mikor Jan magához tért, már világos volt. Ahogy alaposan körülnézett, észrevette, hogy egyedül van a szobában. A fiúk minden bizonnyal vagy leléptek vagy lent vannak a konyhában. Ránézett az éjjeli szekrényen lévő órára, ami 11 órát mutatott. Hamarosan ebédidő.
Felvette a tegnapi ruháját, majd átmasírozott a saját szobájába, levetkőzött és bevonult a fürdőszobába, hogy lezuhanyozhasson. Élvezte a kellemesen meleg víz simogatását a bőrén és percekig csak áztatta magát anélkül, hogy a tusfürdőt a kezébe vette volna.
Kellemes sajgást érzett a combjai között. A múlt éjjel kicsit vadra sikeredett, mikor Chanyeol kitalálta, hogy mit is szeretne valójában. Ráadásul, ahogy Baekhyun és Suho is viselkedtek.... és amiket irántuk érzett, Chanyeol felé is megvolt. Egy pillanat! A fiú múlt éjjel megharapta!
Gyorsan lezuhanyzott, majd kilépett a fülkéből, letörölte a tükörről a párát s alaposan megvizsgálta a nyakát. A harapás helyén egy halvány lila folt díszelgett. Megkönnyebbülve sóhajtott egyet, majd megtörölközött és felöltözött. Pólót vett fel melegítőalsóval, pont úgy, ahogy már kiskora óta megszokta. Otthon szeretett kényelmesen felöltözni.
Alig ért le, a fiúk köré gyűltek és mind az öten egy-egy gyengéd csókkal köszöntötték, mielőtt Do egy tányér palacsintát nem tett elé. Lexa is lent volt már.
- Érdekes egy éjszaka volt. - szólalt meg a lány váratlanul. - Az egyik szobából alig lehetett hallani valamit, a másikban viszont elég jól szórakoztak.
Jan-nek ideje sem volt válaszolni, mert Hyerin is leért Lay-el és Chen-nel együtt.
- Mi a téma? - kérdezte Hyerin.
Jan ránézett és elmosolyodott. - A tegnap esti muritok.
Hyerin hosszú ideig bámulta őt. - Ennyire hangosak voltunk?
- Az egész ház tőletek zengett. - világosította fel őket Kris.
A reggeli jó hangulatban telt. Mire végeztek vele, lassan hazaszállingózott Jan összes családtagja, mert éjszakára magukra hagyták őket, hogy szórakozhassanak. Míg Hyerin és a fiúk a tv elé telepedtek le, addig Jan bemutatta Lexa-t a családnak.
2013. szeptember 3., kedd
2013. szeptember 2., hétfő
Bloody Adventures 4.fejezet
Jan és Hyerin visszarepültek az Angyalok városába. Mint eddig mindig, most is volt egy előérzete, hogy vissza kell térnie, így meg tud akadályozni valami szörnyűséget. Sötétedés előtt néhány órával szálltak le és a lány néhány családtagja ment értük. Ezeket a személyeket Hyerin nem ismerte.
Tudta, hogy el kell mondania barátnőjének mi fog történni és fel kell készítenie minden eshetőségre. A többiek nem mondtak semmit, igaz nem is kellett, mert nagyon is tudták, hogy Jan mindent érez és feszülten figyel minden jelre.
Egész úton csendben voltak és Hyerin-t ez nagyon is zavarta. Csak barátnőjét figyelte, aki alig várta, hogy végre otthon lehessenek. Ahogy kiszálltak a kocsiból, még többen jöttek ki a hatalmas házból és aggódva vették körül őket. Bár nem tehetett róla, szerette volna, ha vele is legalább annyira törődnek, mint Jan-nel.
Jan megragadta Hyerin csuklóját és húzni kezdte maga után, mögöttük pedig a többiek követték őket.
- Marius, hívj össze mindenkit a régi könyvtárba. - adta ki az utasítást.
- Máris. - sietett válaszolni a férfi, majd köddé vált.
Hyerin csak nézett, hogy mindössze fél órán belül mindenki ott volt, aki a lány vérvonalába tartozott. Vámpírok, vérfarkasok, hibridek, démonok és egyéb más lények. Bár még sosem látta Jan igazi alakját, ilyenkor, mikor nem a melegség áradt a szemeiből félt tőle. Tudta, hogy rengeteg rosszat élt meg, de valójában el sem tudta képzelni milyen fájdalmas is lehet elveszíteni valakit, akit igazán szeret.
Erre a gondolatra hirtelen megálltak, majd egy hatalmas ajtó, amelyen a vérvonal tagjai voltak belevésve..... gyakorlatilag kis táblaféléken voltak ismeretlen nyelven a nevek.... kinyílt és mindenki mélyen meghajolt, ahogy beléptek és lassan tették meg az utat a trón és a mellette lévő alacsonyabban elhelyezett másik hasonló szék felé. Még sosem vett részt ilyen összejövetelen.
Jan a szokásos nyugodtsággal húzta maga után barátnőjét. Látta rajta, hogy fél és nem tudta mi fog most történni. Egészen fogta a kezét, amíg a trónig nem értek, majd helyet foglalt és utána a lány, majd a többiek. Néhány másodpercig nehéz csend szállt a teremre, majd a semmiből egy hang szólalt meg Hyerin számára érthetetlen nyelven.
Látszott Jan arcán mikor volt komoly a téma és mikor átlagos, érdektelen fecsegés. Már éppen kezdtek rátérni a legkomolyabb témára, mikor valaki hívatlanul és nagy hanggal próbált berontani. Azonnal bólintott egyet, hogy beengedhetik, majd miután a hívatlan vendég belépett, megváltozott az arckifejezése.
- Megérkeztem. - hajolt meg előtte, majd elégedett mosollyal fel is egyenesedett.
- Mit keresel itt? - próbálta fékezni Jan a dühét.
- A tanácskozásra jöttem. - válaszolta még mindig elégedetten.
- Azt mondtam csak a család. - mondta nyugodtan a lány. - Mi nem volt érthető belőle?
- Hogy merészelsz hívatlanul ideállítani? - csatlakozott be egyik vérfarkasa, Raze is. - Bocsáss meg... máris eltávolíttatom.
Bejött néhány vérfarkas, megragadták a férfit és húzni kezdték az ajtó felé, de az küzdött velük minden erejével. Mindenáron megakarta mutatni, hogy ő is legalább annyira tudna parancsolgatni és dühöngeni, ahogy a lány is szokott. Rengeteg aljas húzása volt, de még sosem hergelte fel őt annyira, hogy neki támadjon, így folyamatosan a határokat próbálgatta.
- Engedjetek el! - kiáltotta. - Jogom van itt lenni és senki sem akadályozhat meg.
- Én a helyedben csendben elmennék innen. - figyelmeztette az egyik, az őt cipelők közül.
- Azt már nem! - folytatta tovább, de rosszul tette.
Jan hirtelen állt fel és egy rémes túlvilági ordítás hagyta el a torkát, amire mindenki megrezzent. A férfi annyira berezelt, hogy ijedtében azonnal összepisilte magát. Látszott rajta, hogy nagyon is retteg a lánytól. Meredten állt és hikegni kezdett, ahogy még mindig túlvilági hangon bosszúsan morogva elindult felé, hosszú karmokkal, fekete szemekkel és megnyúlt szemfogakkal.
Hyerin is dermedten nézte a jelenetet. Még sosem volt szemtanúja annak, hogy barátnőjét valaki ennyire kihozza a béketűréséből. Ez még ugyanaz a személy, akit ő ismer? Arra lett figyelmes, hogy a korábbi két férfi kivonszolta a férfit és Jan visszaült mellé. Szemei még mindig feketék voltak, de már nem tűnt annyira dühösnek. Nem bírta tovább a feszültséget... egyszerűen felpattant és kirohant a teremből és egészen a hálószobájáig meg sem állt.
Már csak egyetlen óra volt naplementéig, mikor Jan visszatért. Gyorsan lezuhanyozott, evett, ivott egy kis vért, majd bekopogott hozzá.
- Gyere. - mondta Hyerin.
- Izgalmas részt hagytál ki. - bökte vállon barátnőjét.
Hyerin alaposan végignézett a lányon. - Mész valahová?
- Figyelj.... - kezdte el. - ..... Szeretném, ha addig nem mennél ki az utcára egyedül, míg vissza nem érek.
- Mi történt? - kérdezte barátnőjétől.
- Van kint egy családtag, akit meg kell menteni és ma nem biztonságos odakint. - próbálta magyarázni.
- Tudok vigyázni magamra és segíthetnék is.
- Hyerin, ez nem játék! A többieket nem bántják, mert Hatcher-ök... - emelte fel a hangját, de meg is bánta. - Nem akarom, hogy bajod essen.
Jan elmosolyodott, mikor Hyerin megértően bólintott. Vetett még egy utolsó pillantást rá, mielőtt kilépett volna az ajtón és elindult volna kifelé az utcára. Egy csapat vérfarkas társaságában elindult és az utcákat rótta, hogy megkereshesse, aki annyira vonzza. Legalább két órán keresztül nem akadtak a nyomára, aztán bevillant néhány kép. Akit keresett, egy kórházban tért magához. Csuklói be voltak kötözve és a kötszer vértől volt iszamos.
Látta, ahogy felöltözik, majd kirohan az utcára és ki tudja hol sétál. A csapatot többfelé osztotta, de néhányan a közelében maradtak. Annyira elmerült a kutatásban, hogy észre sem vette a köré gyűlőket. Egyszerre mozogtak vele és addig meg sem szólaltak, míg egyikükbe nem ütközött.
Ahogy felnézett, azonnal megismerte a tizenkét srácot. Nagyon is élénken élt benne az a pár nappal azelőtti éjszaka, mikor a raktárban a három fiúval jól elvoltak. Chanyeol és Kai ugyanúgy megcsókolták, ahogy korábban búcsúzáskor is, de amikor elváltak, friss vér illata csapta meg az orrukat.
Tao és Luhan indultak el az irányába, míg ő elfoglalt volt a másik kettővel és legnagyobb meglepetésére Kris és Suho is csatlakoztak az egymással jól elszórakozó hármashoz.
A két fiú észrevett egy vámpírt is, aki a vér forrását követte. Még mielőtt rátámadhatott volna áldozatára, a két fiú kiütötte és az egyikük elszaladt, majd Jan-nel tért vissza.
A lány azonnal felismerte a másikban azt, akit annyira keresett. - Gyere, most már senki sem fog bántani. - nyújtotta ki egyik kezét és ő el is fogadta. Egyikük felsőjét ráterítette, óvó ölelésbe vonta, majd elindultak, de Luhan megállította őket.
- Várj! Mi legyen vele?
- Hagyd, majd a többiek elintézik. - kacsintott a fiúra, majd tovább indultak.
A legrövidebb úton mentek vissza a házba. A legközelebbi fürdőbe vitte, és elfordította a zuhany csapját, hogy kellemesen meleg víz jöjjön belőle, majd indulni készült, de a lány megragadta a csuklóját.
- Köszönöm. - hebegte, miközben reszketett.
Válaszul egy meleg mosolyt kapott, majd amikor elengedte őt, kiment a helyiségből és magára hagyta. A fiúk kint várták a konyhában. Mindannyian köré gyűltek, amikor a vacsorához szükséges alapanyagokat készítette elő és ők segítettek neki. Gyorsan összedobtak egy egyszerű, mégis nagyon finom levest és spagettit, sőt Jan még egy sütit is betett sülni a sütőbe.
Mire mindennel készen lettek, a lány már megkönnyebbülten, tisztábban jött ki és cseppet sem volt vér szaga. A finom illatokra még Hyerin is lement, elhagyva szobáját. Kikerekedtek a szemei, mikor meglátta a srácokat.
Jan elmosolyodott, hisz tudta, hogy teljesen belezúgott Lay-be és arról ábrándozott, hogy végre vele tölti az éjszakát. Nem mondott, egyszerűen csak leült Lay és Sehun közé, majd enni kezdett. Mielőtt végeztek a spagettivel, gyorsan felpattant és kivette a sütőből a sütit, majd a gáztűzhelyre tette, hogy meghűljön kicsit.
Míg a sütit várták, Jan eltűnt és néhány perccel később egy kötszeres dobozzal tért vissza. Finoman megvágta magát és belefolyatta a vérét egy kis fiolába, amit a lánynak adott oda, aki azonnal kiitta az utolsó cseppig. Leszedte a véres kötéseket... szerencsére a vágások nem voltak elég mélyek ahhoz, hogy össze kelljen varrni, így egyszerűen csak átkötözte őket.
- A nevem Lexa Morrisson. - mutatkozott be.
- Jan Hatcher. - mondta, miközben az utolsót tekerte a kötszeren.
- Jan? Nem Janho? - értetlenkedett.
- Janho a koreai nevem. - válaszolta. - Koreában Janho Choi-ként ismernek. Nem tudták kimondani a nevem.
Mindketten nevetni kezdtek.
- A Jan-t kitudják. - csatlakozott be az egyik szőke fiú és rögtön átölelte Jan-t, majd belecsókolt a nyakába.
- Lexa, ő Kris. - mutatta be a fiút, majd a többieket is sorban. - A többiek: Chanyeol, Kai, Suho, Do, Sehun. Luhan, Chen, Tao, Baekhyun, Lay, Xiumin és a barátnőm Hyerin.
- Kreténeknek a csajaként vagyok bemutatva. - nevetett Hyerin.
- Úgy látom közel álltok egymáshoz. - állapította meg Lexa, mikor mind a négy fiú Jan köré gyúlt pont úgy, hogy valamijük összeérjen.
- A csajunk. - mondta egyszerre a négy fiú.
- Ne próbáld megérteni. - nyújtotta ki a nyelvét Hyerin.
Jan utána rögtön kapcsolt. - Biztosan fáradt vagy. Megmutatom a szobádat.
Elindultak felfelé a lépcsőn. A házban rengeteg hálószoba volt. Valahol középen megálltak és Jan megmutatta a hálószobáját, majd elmondta, hogy bármikor felkeresheti, aztán tovább indultak. Mindössze néhány szobával távolabb ismét kinyílt az ajtó és egy gyönyörű szoba tárult elé.
- Ez a te szobád. Ha bármi van, csak szólj. - mondta a lány és magára hagyta.
Visszament a fiúkhoz és akkor látta meg, hogy Hyerin Lay-el, Chen-nel és Sehun-nal incselkedik. Ideje sem volt beszélni vele, mert a saját pasijai máris megragadták és felvitték a szobájába.
Tudta, hogy el kell mondania barátnőjének mi fog történni és fel kell készítenie minden eshetőségre. A többiek nem mondtak semmit, igaz nem is kellett, mert nagyon is tudták, hogy Jan mindent érez és feszülten figyel minden jelre.
Egész úton csendben voltak és Hyerin-t ez nagyon is zavarta. Csak barátnőjét figyelte, aki alig várta, hogy végre otthon lehessenek. Ahogy kiszálltak a kocsiból, még többen jöttek ki a hatalmas házból és aggódva vették körül őket. Bár nem tehetett róla, szerette volna, ha vele is legalább annyira törődnek, mint Jan-nel.
Jan megragadta Hyerin csuklóját és húzni kezdte maga után, mögöttük pedig a többiek követték őket.
- Marius, hívj össze mindenkit a régi könyvtárba. - adta ki az utasítást.
- Máris. - sietett válaszolni a férfi, majd köddé vált.
Hyerin csak nézett, hogy mindössze fél órán belül mindenki ott volt, aki a lány vérvonalába tartozott. Vámpírok, vérfarkasok, hibridek, démonok és egyéb más lények. Bár még sosem látta Jan igazi alakját, ilyenkor, mikor nem a melegség áradt a szemeiből félt tőle. Tudta, hogy rengeteg rosszat élt meg, de valójában el sem tudta képzelni milyen fájdalmas is lehet elveszíteni valakit, akit igazán szeret.
Erre a gondolatra hirtelen megálltak, majd egy hatalmas ajtó, amelyen a vérvonal tagjai voltak belevésve..... gyakorlatilag kis táblaféléken voltak ismeretlen nyelven a nevek.... kinyílt és mindenki mélyen meghajolt, ahogy beléptek és lassan tették meg az utat a trón és a mellette lévő alacsonyabban elhelyezett másik hasonló szék felé. Még sosem vett részt ilyen összejövetelen.
Jan a szokásos nyugodtsággal húzta maga után barátnőjét. Látta rajta, hogy fél és nem tudta mi fog most történni. Egészen fogta a kezét, amíg a trónig nem értek, majd helyet foglalt és utána a lány, majd a többiek. Néhány másodpercig nehéz csend szállt a teremre, majd a semmiből egy hang szólalt meg Hyerin számára érthetetlen nyelven.
Látszott Jan arcán mikor volt komoly a téma és mikor átlagos, érdektelen fecsegés. Már éppen kezdtek rátérni a legkomolyabb témára, mikor valaki hívatlanul és nagy hanggal próbált berontani. Azonnal bólintott egyet, hogy beengedhetik, majd miután a hívatlan vendég belépett, megváltozott az arckifejezése.
- Megérkeztem. - hajolt meg előtte, majd elégedett mosollyal fel is egyenesedett.
- Mit keresel itt? - próbálta fékezni Jan a dühét.
- A tanácskozásra jöttem. - válaszolta még mindig elégedetten.
- Azt mondtam csak a család. - mondta nyugodtan a lány. - Mi nem volt érthető belőle?
- Hogy merészelsz hívatlanul ideállítani? - csatlakozott be egyik vérfarkasa, Raze is. - Bocsáss meg... máris eltávolíttatom.
Bejött néhány vérfarkas, megragadták a férfit és húzni kezdték az ajtó felé, de az küzdött velük minden erejével. Mindenáron megakarta mutatni, hogy ő is legalább annyira tudna parancsolgatni és dühöngeni, ahogy a lány is szokott. Rengeteg aljas húzása volt, de még sosem hergelte fel őt annyira, hogy neki támadjon, így folyamatosan a határokat próbálgatta.
- Engedjetek el! - kiáltotta. - Jogom van itt lenni és senki sem akadályozhat meg.
- Én a helyedben csendben elmennék innen. - figyelmeztette az egyik, az őt cipelők közül.
- Azt már nem! - folytatta tovább, de rosszul tette.
Jan hirtelen állt fel és egy rémes túlvilági ordítás hagyta el a torkát, amire mindenki megrezzent. A férfi annyira berezelt, hogy ijedtében azonnal összepisilte magát. Látszott rajta, hogy nagyon is retteg a lánytól. Meredten állt és hikegni kezdett, ahogy még mindig túlvilági hangon bosszúsan morogva elindult felé, hosszú karmokkal, fekete szemekkel és megnyúlt szemfogakkal.
Hyerin is dermedten nézte a jelenetet. Még sosem volt szemtanúja annak, hogy barátnőjét valaki ennyire kihozza a béketűréséből. Ez még ugyanaz a személy, akit ő ismer? Arra lett figyelmes, hogy a korábbi két férfi kivonszolta a férfit és Jan visszaült mellé. Szemei még mindig feketék voltak, de már nem tűnt annyira dühösnek. Nem bírta tovább a feszültséget... egyszerűen felpattant és kirohant a teremből és egészen a hálószobájáig meg sem állt.
Már csak egyetlen óra volt naplementéig, mikor Jan visszatért. Gyorsan lezuhanyozott, evett, ivott egy kis vért, majd bekopogott hozzá.
- Gyere. - mondta Hyerin.
- Izgalmas részt hagytál ki. - bökte vállon barátnőjét.
Hyerin alaposan végignézett a lányon. - Mész valahová?
- Figyelj.... - kezdte el. - ..... Szeretném, ha addig nem mennél ki az utcára egyedül, míg vissza nem érek.
- Mi történt? - kérdezte barátnőjétől.
- Van kint egy családtag, akit meg kell menteni és ma nem biztonságos odakint. - próbálta magyarázni.
- Tudok vigyázni magamra és segíthetnék is.
- Hyerin, ez nem játék! A többieket nem bántják, mert Hatcher-ök... - emelte fel a hangját, de meg is bánta. - Nem akarom, hogy bajod essen.
Jan elmosolyodott, mikor Hyerin megértően bólintott. Vetett még egy utolsó pillantást rá, mielőtt kilépett volna az ajtón és elindult volna kifelé az utcára. Egy csapat vérfarkas társaságában elindult és az utcákat rótta, hogy megkereshesse, aki annyira vonzza. Legalább két órán keresztül nem akadtak a nyomára, aztán bevillant néhány kép. Akit keresett, egy kórházban tért magához. Csuklói be voltak kötözve és a kötszer vértől volt iszamos.
Látta, ahogy felöltözik, majd kirohan az utcára és ki tudja hol sétál. A csapatot többfelé osztotta, de néhányan a közelében maradtak. Annyira elmerült a kutatásban, hogy észre sem vette a köré gyűlőket. Egyszerre mozogtak vele és addig meg sem szólaltak, míg egyikükbe nem ütközött.
Ahogy felnézett, azonnal megismerte a tizenkét srácot. Nagyon is élénken élt benne az a pár nappal azelőtti éjszaka, mikor a raktárban a három fiúval jól elvoltak. Chanyeol és Kai ugyanúgy megcsókolták, ahogy korábban búcsúzáskor is, de amikor elváltak, friss vér illata csapta meg az orrukat.
Tao és Luhan indultak el az irányába, míg ő elfoglalt volt a másik kettővel és legnagyobb meglepetésére Kris és Suho is csatlakoztak az egymással jól elszórakozó hármashoz.
A két fiú észrevett egy vámpírt is, aki a vér forrását követte. Még mielőtt rátámadhatott volna áldozatára, a két fiú kiütötte és az egyikük elszaladt, majd Jan-nel tért vissza.
A lány azonnal felismerte a másikban azt, akit annyira keresett. - Gyere, most már senki sem fog bántani. - nyújtotta ki egyik kezét és ő el is fogadta. Egyikük felsőjét ráterítette, óvó ölelésbe vonta, majd elindultak, de Luhan megállította őket.
- Várj! Mi legyen vele?
- Hagyd, majd a többiek elintézik. - kacsintott a fiúra, majd tovább indultak.
A legrövidebb úton mentek vissza a házba. A legközelebbi fürdőbe vitte, és elfordította a zuhany csapját, hogy kellemesen meleg víz jöjjön belőle, majd indulni készült, de a lány megragadta a csuklóját.
- Köszönöm. - hebegte, miközben reszketett.
Válaszul egy meleg mosolyt kapott, majd amikor elengedte őt, kiment a helyiségből és magára hagyta. A fiúk kint várták a konyhában. Mindannyian köré gyűltek, amikor a vacsorához szükséges alapanyagokat készítette elő és ők segítettek neki. Gyorsan összedobtak egy egyszerű, mégis nagyon finom levest és spagettit, sőt Jan még egy sütit is betett sülni a sütőbe.
Mire mindennel készen lettek, a lány már megkönnyebbülten, tisztábban jött ki és cseppet sem volt vér szaga. A finom illatokra még Hyerin is lement, elhagyva szobáját. Kikerekedtek a szemei, mikor meglátta a srácokat.
Jan elmosolyodott, hisz tudta, hogy teljesen belezúgott Lay-be és arról ábrándozott, hogy végre vele tölti az éjszakát. Nem mondott, egyszerűen csak leült Lay és Sehun közé, majd enni kezdett. Mielőtt végeztek a spagettivel, gyorsan felpattant és kivette a sütőből a sütit, majd a gáztűzhelyre tette, hogy meghűljön kicsit.
Míg a sütit várták, Jan eltűnt és néhány perccel később egy kötszeres dobozzal tért vissza. Finoman megvágta magát és belefolyatta a vérét egy kis fiolába, amit a lánynak adott oda, aki azonnal kiitta az utolsó cseppig. Leszedte a véres kötéseket... szerencsére a vágások nem voltak elég mélyek ahhoz, hogy össze kelljen varrni, így egyszerűen csak átkötözte őket.
- A nevem Lexa Morrisson. - mutatkozott be.
- Jan Hatcher. - mondta, miközben az utolsót tekerte a kötszeren.
- Jan? Nem Janho? - értetlenkedett.
- Janho a koreai nevem. - válaszolta. - Koreában Janho Choi-ként ismernek. Nem tudták kimondani a nevem.
Mindketten nevetni kezdtek.
- A Jan-t kitudják. - csatlakozott be az egyik szőke fiú és rögtön átölelte Jan-t, majd belecsókolt a nyakába.
- Lexa, ő Kris. - mutatta be a fiút, majd a többieket is sorban. - A többiek: Chanyeol, Kai, Suho, Do, Sehun. Luhan, Chen, Tao, Baekhyun, Lay, Xiumin és a barátnőm Hyerin.
- Kreténeknek a csajaként vagyok bemutatva. - nevetett Hyerin.
- Úgy látom közel álltok egymáshoz. - állapította meg Lexa, mikor mind a négy fiú Jan köré gyúlt pont úgy, hogy valamijük összeérjen.
- A csajunk. - mondta egyszerre a négy fiú.
- Ne próbáld megérteni. - nyújtotta ki a nyelvét Hyerin.
Jan utána rögtön kapcsolt. - Biztosan fáradt vagy. Megmutatom a szobádat.
Elindultak felfelé a lépcsőn. A házban rengeteg hálószoba volt. Valahol középen megálltak és Jan megmutatta a hálószobáját, majd elmondta, hogy bármikor felkeresheti, aztán tovább indultak. Mindössze néhány szobával távolabb ismét kinyílt az ajtó és egy gyönyörű szoba tárult elé.
- Ez a te szobád. Ha bármi van, csak szólj. - mondta a lány és magára hagyta.
Visszament a fiúkhoz és akkor látta meg, hogy Hyerin Lay-el, Chen-nel és Sehun-nal incselkedik. Ideje sem volt beszélni vele, mert a saját pasijai máris megragadták és felvitték a szobájába.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)