Jan és Hyerin visszarepültek az Angyalok városába. Mint eddig mindig, most is volt egy előérzete, hogy vissza kell térnie, így meg tud akadályozni valami szörnyűséget. Sötétedés előtt néhány órával szálltak le és a lány néhány családtagja ment értük. Ezeket a személyeket Hyerin nem ismerte.
Tudta, hogy el kell mondania barátnőjének mi fog történni és fel kell készítenie minden eshetőségre. A többiek nem mondtak semmit, igaz nem is kellett, mert nagyon is tudták, hogy Jan mindent érez és feszülten figyel minden jelre.
Egész úton csendben voltak és Hyerin-t ez nagyon is zavarta. Csak barátnőjét figyelte, aki alig várta, hogy végre otthon lehessenek. Ahogy kiszálltak a kocsiból, még többen jöttek ki a hatalmas házból és aggódva vették körül őket. Bár nem tehetett róla, szerette volna, ha vele is legalább annyira törődnek, mint Jan-nel.
Jan megragadta Hyerin csuklóját és húzni kezdte maga után, mögöttük pedig a többiek követték őket.
- Marius, hívj össze mindenkit a régi könyvtárba. - adta ki az utasítást.
- Máris. - sietett válaszolni a férfi, majd köddé vált.
Hyerin csak nézett, hogy mindössze fél órán belül mindenki ott volt, aki a lány vérvonalába tartozott. Vámpírok, vérfarkasok, hibridek, démonok és egyéb más lények. Bár még sosem látta Jan igazi alakját, ilyenkor, mikor nem a melegség áradt a szemeiből félt tőle. Tudta, hogy rengeteg rosszat élt meg, de valójában el sem tudta képzelni milyen fájdalmas is lehet elveszíteni valakit, akit igazán szeret.
Erre a gondolatra hirtelen megálltak, majd egy hatalmas ajtó, amelyen a vérvonal tagjai voltak belevésve..... gyakorlatilag kis táblaféléken voltak ismeretlen nyelven a nevek.... kinyílt és mindenki mélyen meghajolt, ahogy beléptek és lassan tették meg az utat a trón és a mellette lévő alacsonyabban elhelyezett másik hasonló szék felé. Még sosem vett részt ilyen összejövetelen.
Jan a szokásos nyugodtsággal húzta maga után barátnőjét. Látta rajta, hogy fél és nem tudta mi fog most történni. Egészen fogta a kezét, amíg a trónig nem értek, majd helyet foglalt és utána a lány, majd a többiek. Néhány másodpercig nehéz csend szállt a teremre, majd a semmiből egy hang szólalt meg Hyerin számára érthetetlen nyelven.
Látszott Jan arcán mikor volt komoly a téma és mikor átlagos, érdektelen fecsegés. Már éppen kezdtek rátérni a legkomolyabb témára, mikor valaki hívatlanul és nagy hanggal próbált berontani. Azonnal bólintott egyet, hogy beengedhetik, majd miután a hívatlan vendég belépett, megváltozott az arckifejezése.
- Megérkeztem. - hajolt meg előtte, majd elégedett mosollyal fel is egyenesedett.
- Mit keresel itt? - próbálta fékezni Jan a dühét.
- A tanácskozásra jöttem. - válaszolta még mindig elégedetten.
- Azt mondtam csak a család. - mondta nyugodtan a lány. - Mi nem volt érthető belőle?
- Hogy merészelsz hívatlanul ideállítani? - csatlakozott be egyik vérfarkasa, Raze is. - Bocsáss meg... máris eltávolíttatom.
Bejött néhány vérfarkas, megragadták a férfit és húzni kezdték az ajtó felé, de az küzdött velük minden erejével. Mindenáron megakarta mutatni, hogy ő is legalább annyira tudna parancsolgatni és dühöngeni, ahogy a lány is szokott. Rengeteg aljas húzása volt, de még sosem hergelte fel őt annyira, hogy neki támadjon, így folyamatosan a határokat próbálgatta.
- Engedjetek el! - kiáltotta. - Jogom van itt lenni és senki sem akadályozhat meg.
- Én a helyedben csendben elmennék innen. - figyelmeztette az egyik, az őt cipelők közül.
- Azt már nem! - folytatta tovább, de rosszul tette.
Jan hirtelen állt fel és egy rémes túlvilági ordítás hagyta el a torkát, amire mindenki megrezzent. A férfi annyira berezelt, hogy ijedtében azonnal összepisilte magát. Látszott rajta, hogy nagyon is retteg a lánytól. Meredten állt és hikegni kezdett, ahogy még mindig túlvilági hangon bosszúsan morogva elindult felé, hosszú karmokkal, fekete szemekkel és megnyúlt szemfogakkal.
Hyerin is dermedten nézte a jelenetet. Még sosem volt szemtanúja annak, hogy barátnőjét valaki ennyire kihozza a béketűréséből. Ez még ugyanaz a személy, akit ő ismer? Arra lett figyelmes, hogy a korábbi két férfi kivonszolta a férfit és Jan visszaült mellé. Szemei még mindig feketék voltak, de már nem tűnt annyira dühösnek. Nem bírta tovább a feszültséget... egyszerűen felpattant és kirohant a teremből és egészen a hálószobájáig meg sem állt.
Már csak egyetlen óra volt naplementéig, mikor Jan visszatért. Gyorsan lezuhanyozott, evett, ivott egy kis vért, majd bekopogott hozzá.
- Gyere. - mondta Hyerin.
- Izgalmas részt hagytál ki. - bökte vállon barátnőjét.
Hyerin alaposan végignézett a lányon. - Mész valahová?
- Figyelj.... - kezdte el. - ..... Szeretném, ha addig nem mennél ki az utcára egyedül, míg vissza nem érek.
- Mi történt? - kérdezte barátnőjétől.
- Van kint egy családtag, akit meg kell menteni és ma nem biztonságos odakint. - próbálta magyarázni.
- Tudok vigyázni magamra és segíthetnék is.
- Hyerin, ez nem játék! A többieket nem bántják, mert Hatcher-ök... - emelte fel a hangját, de meg is bánta. - Nem akarom, hogy bajod essen.
Jan elmosolyodott, mikor Hyerin megértően bólintott. Vetett még egy utolsó pillantást rá, mielőtt kilépett volna az ajtón és elindult volna kifelé az utcára. Egy csapat vérfarkas társaságában elindult és az utcákat rótta, hogy megkereshesse, aki annyira vonzza. Legalább két órán keresztül nem akadtak a nyomára, aztán bevillant néhány kép. Akit keresett, egy kórházban tért magához. Csuklói be voltak kötözve és a kötszer vértől volt iszamos.
Látta, ahogy felöltözik, majd kirohan az utcára és ki tudja hol sétál. A csapatot többfelé osztotta, de néhányan a közelében maradtak. Annyira elmerült a kutatásban, hogy észre sem vette a köré gyűlőket. Egyszerre mozogtak vele és addig meg sem szólaltak, míg egyikükbe nem ütközött.
Ahogy felnézett, azonnal megismerte a tizenkét srácot. Nagyon is élénken élt benne az a pár nappal azelőtti éjszaka, mikor a raktárban a három fiúval jól elvoltak. Chanyeol és Kai ugyanúgy megcsókolták, ahogy korábban búcsúzáskor is, de amikor elváltak, friss vér illata csapta meg az orrukat.
Tao és Luhan indultak el az irányába, míg ő elfoglalt volt a másik kettővel és legnagyobb meglepetésére Kris és Suho is csatlakoztak az egymással jól elszórakozó hármashoz.
A két fiú észrevett egy vámpírt is, aki a vér forrását követte. Még mielőtt rátámadhatott volna áldozatára, a két fiú kiütötte és az egyikük elszaladt, majd Jan-nel tért vissza.
A lány azonnal felismerte a másikban azt, akit annyira keresett. - Gyere, most már senki sem fog bántani. - nyújtotta ki egyik kezét és ő el is fogadta. Egyikük felsőjét ráterítette, óvó ölelésbe vonta, majd elindultak, de Luhan megállította őket.
- Várj! Mi legyen vele?
- Hagyd, majd a többiek elintézik. - kacsintott a fiúra, majd tovább indultak.
A legrövidebb úton mentek vissza a házba. A legközelebbi fürdőbe vitte, és elfordította a zuhany csapját, hogy kellemesen meleg víz jöjjön belőle, majd indulni készült, de a lány megragadta a csuklóját.
- Köszönöm. - hebegte, miközben reszketett.
Válaszul egy meleg mosolyt kapott, majd amikor elengedte őt, kiment a helyiségből és magára hagyta. A fiúk kint várták a konyhában. Mindannyian köré gyűltek, amikor a vacsorához szükséges alapanyagokat készítette elő és ők segítettek neki. Gyorsan összedobtak egy egyszerű, mégis nagyon finom levest és spagettit, sőt Jan még egy sütit is betett sülni a sütőbe.
Mire mindennel készen lettek, a lány már megkönnyebbülten, tisztábban jött ki és cseppet sem volt vér szaga. A finom illatokra még Hyerin is lement, elhagyva szobáját. Kikerekedtek a szemei, mikor meglátta a srácokat.
Jan elmosolyodott, hisz tudta, hogy teljesen belezúgott Lay-be és arról ábrándozott, hogy végre vele tölti az éjszakát. Nem mondott, egyszerűen csak leült Lay és Sehun közé, majd enni kezdett. Mielőtt végeztek a spagettivel, gyorsan felpattant és kivette a sütőből a sütit, majd a gáztűzhelyre tette, hogy meghűljön kicsit.
Míg a sütit várták, Jan eltűnt és néhány perccel később egy kötszeres dobozzal tért vissza. Finoman megvágta magát és belefolyatta a vérét egy kis fiolába, amit a lánynak adott oda, aki azonnal kiitta az utolsó cseppig. Leszedte a véres kötéseket... szerencsére a vágások nem voltak elég mélyek ahhoz, hogy össze kelljen varrni, így egyszerűen csak átkötözte őket.
- A nevem Lexa Morrisson. - mutatkozott be.
- Jan Hatcher. - mondta, miközben az utolsót tekerte a kötszeren.
- Jan? Nem Janho? - értetlenkedett.
- Janho a koreai nevem. - válaszolta. - Koreában Janho Choi-ként ismernek. Nem tudták kimondani a nevem.
Mindketten nevetni kezdtek.
- A Jan-t kitudják. - csatlakozott be az egyik szőke fiú és rögtön átölelte Jan-t, majd belecsókolt a nyakába.
- Lexa, ő Kris. - mutatta be a fiút, majd a többieket is sorban. - A többiek: Chanyeol, Kai, Suho, Do, Sehun. Luhan, Chen, Tao, Baekhyun, Lay, Xiumin és a barátnőm Hyerin.
- Kreténeknek a csajaként vagyok bemutatva. - nevetett Hyerin.
- Úgy látom közel álltok egymáshoz. - állapította meg Lexa, mikor mind a négy fiú Jan köré gyúlt pont úgy, hogy valamijük összeérjen.
- A csajunk. - mondta egyszerre a négy fiú.
- Ne próbáld megérteni. - nyújtotta ki a nyelvét Hyerin.
Jan utána rögtön kapcsolt. - Biztosan fáradt vagy. Megmutatom a szobádat.
Elindultak felfelé a lépcsőn. A házban rengeteg hálószoba volt. Valahol középen megálltak és Jan megmutatta a hálószobáját, majd elmondta, hogy bármikor felkeresheti, aztán tovább indultak. Mindössze néhány szobával távolabb ismét kinyílt az ajtó és egy gyönyörű szoba tárult elé.
- Ez a te szobád. Ha bármi van, csak szólj. - mondta a lány és magára hagyta.
Visszament a fiúkhoz és akkor látta meg, hogy Hyerin Lay-el, Chen-nel és Sehun-nal incselkedik. Ideje sem volt beszélni vele, mert a saját pasijai máris megragadták és felvitték a szobájába.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése